A Trefort-diákkör Héregen

Első utunk a közeli repülőgép-restaurátor műhelybe vezetett. A férfihobbi diadala ez a gyárüzem, hiszen harminc dolgozójának mindegyike (közöttük Barkóczi Gergely édesapja) az érdeklődése miatt vállalt itt munkát, és még szombaton délelőtt is majdnem mindenki bent dolgozott. Elsősorban világháborús katonai repülőgépeket restaurálnak részben működőképes, részben múzeumban kiállítható állapotba. Megrendelőik a világ minden pontjáról érkeznek, hiszen reneszánszát éli a repüléstörténet, és az automatikus gépek helyett mennyivel izgalmasabb olyan repülővel röpködni, amelyiknek minden mozdulatát a pilóta irányítja. Sajnos az üzemben a konkurenciaharc miatt nem lehetett fényképezni, de azért az udvaron készült egy csapatkép tárlatvezetőnk és a Rubik Ernő által tervezett Góbé oktató vitorlázógép társaságában.

A szomszéd telken a világ legöregebb kamionsofőrje várt bennünket. Putz Józsi bácsi előző nap a falu Mikulásaként szerepelt, ám közben súlyos baleset érte: a maga által gyártott Sörsátor fedőnevű egyszemélyes, Trabant-motoros repülőgép propellerje eltörte a jobb karját. A kedvünkért kiszökött a tatabányai kórházból, hogy megtarthassa élménybeszámolóját repülőhobbijáról, a gép építéséről és repülési élményeiről. Köszönjük!
Eddig minden látogatásunk a tervezettnél jóval hosszabb volt, a harmadik helyszínen sem volt ez másként. Zoli nagybátyja, Mitnyik József várt bennünket, aki Héreg lelkes helytörténésze, muzeológusa. Mintegy két évtizede megvásárolta a szomszédban álló eredeti „ős héregi házat” a diófasoron. A magyar parasztház a XVI. század végén épült, azóta újabb és újabb átépítésekkel folyamatosan lakott volt. Józsi bácsi a házat felújította, és a kertet átalakította azért, hogy abban saját kedvteléséből Héreg község skanzenjét és helytörténeti gyűjteményét rendezhesse be. A szoba-konyhás-kamrás házban hosszan mesélt nekünk a család és a község történetéről, és meleg szavait, lélekemelő történeteit a fogadásunkra sütött serpenyős, kacsazsíros krumpli elfogyasztása után is sokáig hallgattuk.

A kertben megnéztük az állatállományt, a büszke angol kos éppen az előző napon lett apuka, az egynapos szopós bárány első mozdulatainak is tanúi lehettünk. A kamrában megismertük a földművelés ősi eszközeit, közöttük a Mitnyik család 300 éves ekéjét.

Az elhúzódó program miatt ekkor a héregi túraszakkör már több órája várt bennünket a Nagy-Gerecse oldalában lévő Királykútnál. Elbúcsúztunk Józsi bácsitól, és sietős léptekkel haladtunk fölfelé a csodálatos téli erdőben. Magunk mögött hagytuk a Magyary Zoltán tragédiájáról nevezetes erdészházat, ennek hátborzongató története a következő gerecsei Trefort-túrára marad!
A Királykút nevű káprázatos szépségű tisztás nevét a Gerecséből itt felszínre törő kristálytiszta forrásról kapta. A hagyomány szerint Mátyás király vadászata során itt pillantotta meg Szép Ilonkát. Úgy látszik, ennek a Mátyásnak minden erdőben volt egy Szép Ilonkája… Az esőbeálló előtt a túraszakkör már felkészült a bográcsgulyás felmelegítésére és a szalonnasütésre. Zoliék elővették klarinétjaikat, és rögtönzött adventi kamarakoncertet adtak a szakkör Ferenc nevű vezetőjének névnapja tiszteletére. Előadásuk nagy sikert aratott, és mire bekanalaztuk a finom ételt, az alacsonyan járó téli nap már le is bukott a Gerecse tardosi határában.

Köszönet a feledhetetlen helytörténeti kirándulás megszervezéséért Juhász Zoltánnak és barátságos fogadtatásunkért a lelkes héregi lokálpatriótáknak. Találkozzunk legközelebb is a Trefort-diákkör programján!

További képek a galériában.