1909. január 1-jén Sátoraljaújhelyen született. Kezdetben a Beregszászi Állami Főgimnázium egyik legkedveltebb, legnagyobb tiszteletnek örvendő tanára volt. 1939 márciusától 1944 tavaszáig latin, és olasz nyelvet, valamint történelmet, földrajzot és gyorsírást tanított. Végtelenül művelt, széles látókörű ember volt.
1944-ben kénytelen volt távozni Beregszászról. Ezután rövid ideig Budapesten tanított, majd Tatabányára került. Itt kezdeményezője, tevékeny résztvevője volt az első középiskola, az Árpád Gimnázium felépítésének, megnyitásának. 1952-ig, hallásának elvesztéséig a tanintézet tanára volt.

Munka közben

1963-ig a megyei könyvtár igazgatóhelyettese. Haláláig ott dolgozott. Szorgalmas levéltári kutatómunkájának eredményeként megírta Tatabánya történetét. Ezen kívül -többek között- Erkölcs és szerelem című pedagógiai műve ma is keresett olvasmány.

1963. október 18-án Tatabányán hunyt el.

1987-ben megnyílt az új tatabányai gimnázium, mely az ő nevét vette fel. Megnyitásakor emléktáblát lepleztek le tiszteletére.

Névadó ünnepség a második tanévnyitón 1988-ban

2009-ben megható névadói megemlékezésen találkozhattak a mai tanulók Bárdos László volt diákjaival