Krakkói kirándulás
Október 20–22-e között iskolánk tanulmányi kirándulást szervezett Lengyelországba. Rácz László és Nagy Tamás tanár úr gondoskodott arról, hogy élményekben és tudásban a lehető legtöbbet gazdagodjunk az út alatt.

Árva vára
|

Wieliczka, sóbánya
|
Az első állomásunk a felvidéki Árva vára volt, aztán késő délután megérkeztünk Wieliczkába, amelynek múzeummá berendezett sóbányája lenyűgözött bennünket.

Krakkó impozáns főterén
Krakkóban pedig a szállásunk elfoglalása után várt még ránk egy hangulatos esti séta. Másnap reggel elindultunk a kirándulás fő céljának tekintett Auschwitz felé.

Az áldozatok cipői Auschwitzban
|

Csoportunk Birkenau végzetes vágányain
|
Mikor megérkeztünk a múzeumhoz, és átléptük a hírhedt „Arbeit macht frei” feliratú kaput, a döbbenet és felháborodás hosszú órái kezdődtek. Szörnyű volt a kor kegyetlenségével szembesülni, és ha lehet, megrendülésünk még nagyobb lett, ahogy átbuszoztunk Birkenauba, a valódi haláltáborba.

Rácz tanár úr fáradhatatlan idegenvezetőnek bizonyult ezúttal a Wawel udvarán
Jó volt a szívszorító élmények után másnap egy utolsó krakkói sétát tenni és este a szlovákiai Csorba-tó mellett sétálni, de a nyomasztó emlékek még ma sem múltak el. Persze az utazásnak ez volt a legfőbb célja: aki látta az ottani szörnyűségeket, kicsit más, talán kicsit gondolkodóbb emberré vált.
Bár az élmény megoszthatatlan, az iskolába visszaérkezve mégis elhatároztuk, hogy amit lehet, elmesélünk azoknak, akik a kirándulásból kimaradtak. November 10-én rendhagyó órát szervezett az iskola, melynek során minden diák hallhatta élménybeszámolóinkat, és láthatta a helyszíneken készített fényképeinket. Reméljük, hogy ez a negyvenöt perc alkalmas volt arra is, hogy a diákság kedvet kapjon ahhoz, hogy jövőre többen vegyenek részt egy hasonló tartalmú kiránduláson.
Barkaszi Gabriella (13. c)